Eltűntek a gátak, leomlottak a falak..

Hipnoterápia után:
Eltűntek a gátak, leomlottak a falak, amiket én magam építettem félelemből, tiltásokból vagy amiket tanultam a szüleimtől, családomtól, környezetemtől és a tömegtudatból is ezeket a félelmeket vonzottam magamhoz—ezeket elhittem, hogy ez így jó. Így zártam el magamat az örömtől, a szeretettől. A felszínen éltem, ha erősebb érzelem, vágy érkezett elmenekültem előle vagy leástam jó mélyre, hogy más se vegye észre és én is felejtsem el örökre. Soha nem beszéltem róla senkinek. Ezek a mélyre elásott érzelmek, vágyak is hozzám tartoztak és a felszínre akartak kerülni. Nem engedtem, még mélyebbre ástam őket, azt hittem ott is maradnak mindörökre. Tévedtem. Minél mélyebbre ástam őket, annál nagyobb erővel törtek fel és visszaásni már nem engedték magukat. Foglalkozni kellett velük, akartam vagy sem. Ezek végül betegségek formájában jelentkeztek így kénytelen voltam foglalkozni velük.
A hipnoterápia vállalásával—-vállaltam a szembenézést és engedtem felszínre jönni a mélységbe zárt félelmeimet, tudomásul kellett vennem hozzám tartoznak, velem együtt akarnak létezni, a sötétségből a fénybe kerülni. Így vesztették el démoni jellegüket és megszűntek a félelmeim.

Hálás vagyok mindenért és köszönök mindent,

Takács Jánosné