Hiszem vagy nem hiszem
Ebben a szócikkben leírom, hogy általánosságban, hogy határozom meg a “hiszek benne” vagy az ellenkezőjét a “nem hiszek benne” kifejezéseket.
Hiszek benne:
- tudáshiányon alapuló megelőlegezett bizalom
- pozitív hozzáállást tartalmaz
- pozitív elvárást tartalmaz
- rendszerint elfogadásba torkollik, ezért eljut a tapasztalásig
Nem hiszek benne:
- tudáshiányon alapuló bizalmatlanság
- negatív hozzáállást tartalmaz
- negatív elvárást tartalmaz
- rendszerint elutasításba torkollik, ezért nem jut el a tapasztalásig
Mindkét esetben a tudáshiány az ami megalapozza a továbbiakat.
Fentiek alapján:
- aki hisz egy bizonyos valamiben az nyitott arra a bizonyos valamire, témára és megengedi magának, hogy tapasztalatot gyűjtsön, majd a tapasztalása után mond véleményt, ami véleményem szerint mindig szubjektív marad.
- aki nem hisz egy bizonyos valamiben az elzárta magát attól a bizonyos valamitől, témától és így meg sem engedi magának, hogy tapasztalást gyűjtsön, majd ennek a tapasztalás hiánynak az ellenére véleményt alkot, ami ebben az esetben még szubjektívnak sem mondható.
Vagyis amikortól valamiről megszerzem a tapasztalást (saját magam bőrén tapasztalom) onnantól kezdve nem “hiszek benne” kell beszélni, hanem ismereten/tudáson alapuló elfogadásról vagy elutasításról. Természetesen a nyelvezetünkben alkalmazzuk ettől eltérően is a hiszek benne kifejezést vagy a nem hiszek benne kifejezést.
Ha fenti sorokat olvasva valaki érintve érezi magát az csak a “véletlen” műve lehet.
Álljon még itt egy szólás, közmondás: “akinek nem inge ne vegye magára”
