Tévképzetek és pánikroham jellegű viselkedéssel a pszichiátriára kerültem

„Kb. két és fél évvel ezelőtt a füves cigaretta hatására egy rendkívül negatív élményben volt részem (nem az első alkalommal próbáltam ki, hanem 10 év alatt ez volt kb. az ötödik). Ezt a rossz élményt követően, a gondolataim hónapokig ekörül a téma körül forogtak és folyamatosan azon agyaltam, hogy mi lehetett az értelme azoknak a képeknek, amik lejátszódtak a fantáziámban azon az estén. Ennek az lett a következménye, hogy tévképzetek és pánikroham jellegű viselkedéssel a pszichiátriára kerültem 2 hétre. Sajnos a pszichiátrián az egyszerűbb megoldás többnyire a gyógyszeres kezelés, nem pedig a kiváltó okok megszüntetése, feltárása. A kapott gyógyszereket nem igazán szerettem volna szedni, mert nagyon lelassították az agytevékenységem, ami frusztrált és egy cseppet sem javított a helyzetemen.

A barátok és családtagok látták rajtam, hogy valami nagyon nincs rendben a korábbi vidámabb énemhez képest, és különböző ötletekkel próbáltak támogatni. Ekkor kerestem fel egy neurológust is, akiben ugyanúgy nem éreztem a segítő szándékot. Majd a hipnózis során kapcsolatba kerültem Lászlóval.

Az első alkalommal amikor elkezdtünk beszélgetni, érdeklődött, hogy meséljem el, mit éreztem, akkor amikor a pánik szerű rohamot tapasztaltam. Ekkor annyira felidéztem magamban, hogy hirtelen újra hevesen kezdett verni a szívem és újra átéltem, amit korábban. Ő ebben a pillanatban hozzálátott a terápiához, amely azonnal megnyugtatott és a felszínre hozta a tudatalattiban fakadó problémákat. Magát a kezelést egy pozitív szuggesztiókból álló résszel zárta, amely segít a gondolatok helyre rázáshoz. A kezelés végeztével elmagyarázta, hogy valójában az emberi agy megfelelő gondozás nélkül, mint egy elhagyatott termőföld megtelepedik gazzal (negatív, rossz, káros gondolatokkal), és a gyomlálás után tud csak kihajtani az új (pozitív, építőjellegű) hajtás. Ezt követően megbeszéltünk még egy időpontot pár héttel későbbre, és kaptam „házifeladatot”, egy hálafüzet vezetését.

A második alkalommal már mélyebben rejlő okot kerestünk, amely egy gyermekkori élményre vezetett vissza. A terápia vége itt is pozitív szuggesztív gondolatokkal zárult, amely után egy megkönnyebbülést éreztem magamon. Ezután nem is éreztem szükségét újabb alkalomnak.

A későbbiekben még egyszer fordult elő, hogy hasonló tévképzeteknek hagytam teret hódítani a gondolataimban, amelyet rövidebb idő alatt, de nem egyik napról a másikra sikerült kezelni. Ezzel világossá vált számomra, hogyha nem fordítok kellő figyelmet a gondolataimra, akkor azok irányítanak engem. Ezt felismerve örömmel mondhatom, hogy az elmúlt 2 évben nem jelentkeztek a korábban átélthez hasonló tapasztatok. Ezt egyrészt köszönhetem a Te módszerednek, másrészt pedig az elhatározásnak, hogy változtatni szeretnék rajta.

Úgy gondolom, ha valaki szeretne gyógyulni, az azon van, hogy megtalálja rá a módját.

Hálás vagyok az akkori segítségedért!

 

Üdv.

Tibor”