Vélemény: Gyermekkorom óta erősen túlsúlyos vagyok

Gyermekkorom óta erősen túlsúlyos vagyok, amihez szép lassan hozzájött még az elmúlt 25 év napi 10-12 óra ülőmunkájának az „eredménye” is. Ezzel azonban sokáig nem foglalkoztam, mert különösebb egészségügyi problémám soha nem volt; a derekam fájt néha, de az is elmúlt általában pár nap alatt. Aztán sajnos ezek a fájások egyre gyakoribbak, hosszabbak és erősebben lettek. A járóképességem is csökkent, majd szinte teljesen elvesztettem. Ekkor még 50 éves sem voltam, de végül már a munkahelyemet is alig tudtam megközelíteni; bárhová mennem kellett, először azt kellett megterveznem, hogy hogyan tudom a célt egyáltalán megközelíteni úgy, hogy 20-30 méternél többet ne kelljen gyalogolni. Ebből persze számtalan probléma, kellemetlen helyzet adódott. Először én is az orvosnál próbálkoztam, a körzeti ortopédiai szakrendelésen azonban egy doboz fájdalomcsillapítót és annyi tanácsot kaptam, hogy „fogyjon le”; ezzel a maguk részéről le is tudták a gyógykezelésemet.

Jobb híján az interneten kezdtem el keresgélni különböző alternatív gyógymódokat, és egyszer csak a Facebook feldobta nekem Laci hirdetését. Akkor még nem sejtettem, mekkora jelentősége lesz ennek az életemben.

Lehetne úgy folytatni, hogy Laci kétszer rátette a kezét a derekamra és attól kezdve minden bajom megszűnt, de ez – akkor még – nem így volt. Utólag úgy látom, ennél sokkal több történt.

Laci végtelen megértéssel, empátiával kezdte meg és folytatta a kezelésem; elmondott mindent, ami az állapotommal kapcsolatban fontos lehet, de hagyta, hogy tanácsait a magam személyére szabva alkalmazzam. Emellett pedig óriási türelemmel és szakmai hozzáértéssel végezte az esetemben különösen nagy fizikai erőkifejtést igénylő gyakorlatokat. Egy idő után csatlakozott hozzá Péter, aki a kezelés első felében tökéletes masszázzsal készítette elő derekam, és utána jött a Mester a speciális kezeléssel.

Ez mindig nagyon jó és kellemes volt; az állapotom viszont csak stagnált, de gyökeresen nem javult. Én ennek ellenére úgy gondoltam, hogy már ez is megéri; nem rokkantam le teljesen, és az „alapfunkcióimat” is el tudtam valahogy látni.

Egy idő után Laci egy újabb hirdetését dobta fel nekem a Facebook: fogyás hipnózissal segítve. Ezzel számomra csak két baj volt: az egyik, hogy én 30 éve soha, semmilyen módszerrel nem tudtam fogyni egy dekát sem, a másik pedig az, hogy a hipnózisnak még a létezésében sem hittem. Ezért egészen biztos, hogy ha előbb látom e hirdetést, mintsem Lacit megismerem, habozás nélkül léptem volna át rajta; így viszont – személyének és munkájának ismeretében – már azt mondtam, hogy bármit is hittem eddig, ez egy próbát megér.

Ezért egy csontkovács-kezelés után bejelentkeztem egy hipnózis-ülésre is. Igazából egyetlen tudatos emlékem van erről az ülésről: a pozitív érzés, és egy eredmény, hogy azóta – immár közel tíz hónapja – „elfelejtettem” vacsorázni, és általában is csökkentettem az evés-adagomat, ráadásul mindezt különösebb szenvedés nélkül.

És ekkor történt valami, aminek a miértjét én máig nem igazán értem, de nem is kell, hogy értsem. Úgy egy hónappal az első ülésünk után, amikor még nem fogyhattam egy-két kilónál többet, az 50 méter gyaloglás után betervezett egyik pihenőhelyemen elfelejtettem leülni. Ugyanis nem fájt a derekam! Aztán felmentem egy emeletre gyalog, anélkül, hogy a végén összerogytam volna! Másnap a másodikra mentem fel fájdalom nélkül, harmadnap szaladtam a villamos után, a negyedik nap pedig már fel sem szálltam, inkább sétáltam helytette. Egy hét múlva már egy kétórás rendezvényen vettem részt végig állva, illetve mozogva. Gyakorlatilag egy hét alatt teljesen visszakaptam a 20 évvel korábbi mozgásképességemet!

Emellett most már az sem másodlagos számomra, hogy a fogyásom is beindult; jelenleg ott tartok, hogy éppen a ruhatáram cserélem, és ha a következő tíz hónapban is ugyanezt a tempót tartom, akkora elérem a számomra ideális súlyt. Arra pedig garancia, hogy – minden korábbi, sikertelen próbálkozásommal szemben – az eddigieket különösebb szenvedés nélkül, ismét csak az egyéni ízlésemet, tempómat követve értem el. Úgy érzem, akkor sem akarok majd többet, vagy mást enni, ha már nem akarok tovább fogyni.

Ezzel együtt a jövőben a fogyás kapcsán egy-két megerősítő ülésre még biztosan szükségem lesz. Csontkovács-kezelésre viszont valószínűleg már nem kellene rendszeresen járnom; ennek ellenére nem fogok kihagyni egyetlen alkalmat sem, mert kényeztetésre és karbantartásra is nagyon-nagyon jó!

Persze pontosan tudom, hogy bár valóságos csoda formájában, egy hét alatt váltam félig rokkantból teljesen egészséges emberré, de az Laci (és Péter) korábbi, kétéves odaadó munkájának és szakértelmének az eredménye. Nekem pedig az a két kiváló döntésem kellett hozzá, hogy a hirdetéseire – minden szkepticizmusom ellenére – rákattintottam.

Somogyi Gábor