A hipnózis segít a stressz legyőzésében

Az első tudós, aki tanulmányozta Hans Selye volt. Selye meghatározása a stressz fogalmára „a szervezet válasza a világból érkező ingerekre”.  Ez azt jelenti, hogy a jó dolgok (például a munkahelyi előmenetel), és a rossz dolgok (pl. a halál egy szeretett lény elvesztése), ugyan úgy terheli a szervezetet. A testünknek ugyanúgy kell alkalmazkodni mindkét esetben hisz fiziológia szempontból mindkettő befolyásolja egészségünket.

Ezeket az ingereket nevezzük stresszoroknak (fizikai vagy érzelmi veszély, vélt vagy valós, mindkét esetben hatással van ránk). Stresszor lehet egy hirtelen rövid ideig fellépő erős inger, (egyszeri trauma, ijedség) vagy krónikusan hosszú ideig fennálló terhelés (lelki terror). Válaszul az emberben stressz jelentkezik, egy úgynevezett belső harc.

Hans Selye kísérleteket végzett patkányokon. Megfigyelte hogy a stressz hatására a szervezetben bekövetkező változások fiziológiailag hatnak a testre, a szervekre. Arra a következtetésre jutott, hogy a forrástól függetlenül a stresszre a test mindig ugyanúgy reagál. A vizsgált patkányokon megjelent „jelentős növekedés a mellékvese kérgen, csökkenés vagy sorvadás a csecsemőmirigyen) a lépben, nyirokcsomókban és más nyirokszervekben; szinte teljesen eltűntek az eozinofil sejtek (egyfajta fehérvérsejtek); megjelentek vérző fekélyek a gyomorban és a nyombélben.” Ennek eredményeként Selye három szakaszra osztotta a stresszt:

• Az első szakaszban a stressz úgy jelenik meg mint szorongás. Ebben a szakaszban az adrenalin termelődik, és a „stressz hormon” cortisol termel, hogy felszámolja a veszélyt.
• A második szakaszban az ellenállás van jelen, a szervezet valamilyen módon védekezni akar a stresszel szemben. Bár a test megpróbál alkalmazkodni a körülményekhez ez azonban nem tart sokáig, mert a szervezet forrásai lassan kimerülnek.
• A harmadik szakasz a tartalékok kimerülése. Minden szervezeti forrás kimerült és az emberi szervezet nem tud rendesen működni. Újra a kezdeti stressz tünetei jelennek meg (fokozott izzadás, szívdobogás, stb.). Ha ez a szakasz hosszú ideig tart, akkor krónikus stresszé alakul súlyos rendellenességek és betegségek jelennek meg. Mint pl.: a zavarok a mellékvesékben, az immunrendszer kimerülése, fekélyek, depresszió, cukorbetegség, emésztési problémák, sőt szív-és érrendszeri, valamint mentális zavarok.

A.T.U. Simeone azt állítja, hogy az emberi agy (különösen az agyféltekék) nem alakulhatott ki olyan mértékben, hogy azok megbirkózzanak (hangsúlyozza) a XX. század ritmusával. Például, ha az önbecsülésünket fenyegeti a stressz, az emberi agy, programot-választ küld: küzdj vagy menekülj. Ha folyamatos fenyegetés ér minket a szervezet kifejleszt egy reakciót, amely hosszú távon káros lehet számunkra. A Stressz aláássa a test természetes védekezőképességét a betegségekkel szemben, aminek  az eredmény egy pszichoszomatikus betegség.