Kedves László!

Kezdem a legelejéről.

Aznap, amikor nálad végeztem elindultam ugye haza. Azon az úton azt éreztem, hogy kinyílt előttem a világ. Ezer, meg ezer új gondolatom volt. Rájövéseim. Úgy éreztem, hogy kezdem tisztán látni a dolgokat. Terveim voltak pl., hogy meditálós, megerősítő videókat nézzek és tényleg mindent megtegyek, hogy jól legyek. Aztán képzeld el, hogy mikor még aznap átszálltam a helyi buszra, leültem kettő 50 év körüli férfi mögé. Beszélgettek, nem is figyeltem, zenét hallgattam. Aztán egyszer csak az előttem ülő megfordult és azt mondta, hogy minden reggel meditálni kell. Mondom magamba mii!?! Ezren voltak a buszon és nem értettem, hogy ezt miért nekem mondja ráadásul így, hogy rendesen meg kellett fordulnia. Vissza is kérdeztem , hogy jól hallom e. Aztán annyit tudtam rá mondani hirtelen, hogy oké és mosolyogtam. Aztán le is szállt, nem mondott többet. Na én ezt egy csodának éltem meg és egy jelnek, hogy nagyon jó úton vagyok.

Azóta pedig sorolhatnám, de tényleg, mennyi ilyen “csoda” történt velem.

Még a hipnózis hetében hétvégén, volt egy buli. Elmentem rá, kicsit félve. De gondoltam viszek alkoholt, aztán az mindent megold ugye…. De azt láttam, hogy kb. senki nem iszik. Ezért na mondom de jó.. 😀 kicsit féltem, hogy fogok így helyt állni.

Egy nagy körben ültünk legalább 15-en. Aztán többször rám került a figyelem, hogy “na akkor most mesélj te”. Próbáltam mindig viccesen lereagálni ezt és láttam, hogy vannak, akik kevesebbet is beszéltek aznap, de mégis valamiért rám éleződött ez ki mindig.

Aztán egyszer csak erőt vettem magamon és mikor épp nem is velem foglalkoztak, én felszólaltam. Elkezdtem mondani, hogy “amúgy én nem azért vagyok csendes, mert ilyen vagyok” láttam, hogy mindenki csak pislog. Aztán folytattam “hanem azért, mert gyerekkoromban ez nálam el lett rontva. Olyanokkal voltam körül véve, akik azt az érzést erősítették bennem, hogy az én szemelyiségem nem érdekes, és hogy én csendes vagyok.” Aztán végül is a végén mondtam nekik, mert már a mondatom végére jöttek a testi tüneteim, remegés stb., hogy „na de most egy picit hagyjuk a témát, mert én most először mondom ezt el ennyi ember előtt”.

És az az érdekes, hogy éreztem, hogy mindenki másképp látott. Végre megnyíltam. Mindenki megértett. Utána még a bulin kérdezgettek sokat engem én voltam a buli középpontja. Mindenkit érdekeltem. Egyszerűen azóta érzem, hogy igenis én is számítok. Az én szemelyiségem is különleges és érdekes.

A hipnózis nagyon mély belülről jövő magabiztosságot adott. Már jobban bele merek nézni az emberek szemébe. Jobban látom a körülöttem zajló dolgokat, mert már merek kifelé nézni.

Folyamatosan a belső világommal foglalkozok, majdhogynem már hobbi szinten. 😀

Elmentem Apám sírjához és írtam neki egy levelet. Kiírtam magamból szó szerint mindent. Mintha beszéltem volna vele, mint a hipnózison. És 7 év után most először érzem azt, hogy eltudtam őt engedni.

Nagyon vidám vagyok, a munkahelyen kb. egész nap mosolygok, nem tudok leállni. Ezáltal pedig mindenki közeledik hozzám, és ettől még boldogabb vagyok!

Igyekszek mindennap tudatosan a jelenben lenni és azt hiszem ez a kulcsa mindennek, hogy a jelennek tudjak örülni. Egyszerűen olyan boldog vagyok és annyi ajándékot és csodát kapok az élettől, hogy még rengeteget tudnék írni. 😀

Szeretném megköszönni Neked a segítséget, hogy érezhettem, hogy megértesz és hiszel bennem. Nagy erőt adott. Még sokat kell fejlődnöm, de most már élvezem ezt az egészet. Aztán lehet, legalábbis tervezek majd valamikor a távol jövőben menni még hozzád, mert mindenképp hasznos szerintem. Köszönöm. 🙂