Szia Laci.

Megkaptam a hanganyagot. Hálásan köszönöm.
Az első nap, ahogy hazajöttünk és eljött az este, szokásomhoz és az esti rutinhoz járkáltam be céllal a kamrába, macska etetéshez az ennivalóért, a fagyasztóba húst kivenni másnapra, viszont egyszer sem jutott eszembe a pálinkás üvegért nyúlni.

Nem éreztem sem kényszert sem vágyat, hogy ‘másképpen’ érezzem magam, mint amilyen jól éreztem magam a bőrömben. A másnap is hasonlóan telt, majd a péntek is. A szombat kicsit másabb volt, mert a sültestálhoz sörtésztát kellett csináljak. Hozzá kellett nyúlnom a sörös dobozhoz, kinyitni azt, és nagyjából csak a felét felhasználni.

Ezt régebben, ha kimaradt, gond nélkül lehúztam, szombaton viszont csak úgy néztem, azon tűnődtem, hogy kiborítsam-e a mosdóba, vagy meghagyjam a férjemnek, hátha megissza. Egy estét hagytam az asztalon, nem fogyott el, így kiborítottam másnap.

Érzem, hogy én döntök és egyszerűen mondok nemet rá. Sohasem képzeltem volna, hogy ennyin múlhat az egész. Ha tudtam volna, már réges régen hozzád fordultam volna. Hatalmas büszkeség van bennem, hogy le tudtam győzni a gyengeségem, viszont az összes a te érdemed.

Örülök, hogy megismertelek mindezek által, egy kedves személy lettél az életembe…

Szép napot. :)

Sz. A.