Rengeteg változás elindult

Hipnoterápiára megérkezve teljes biztonságban éreztem magam

Már a honlapot olvasva is úgy éreztem, jó helyen járok. Minden kérdésemre találtam részletes választ. Hipnoterápiára megérkezve teljes biztonságban éreztem magam Lacinál. A félelmeim, szorongásaim oldódtak a jelenlétében. A kérdés, amivel mentem, összetett és szerteágazó, de Laci biztos kezekkel találta meg az utat és a módszereket, amivel dolgozott. A megerősítő hanganyag a napjaim része most már egy hónapja. Azóta rengeteg változás elindult bennem. Már észreveszem, ha “használni” akarnak, és tudok határt húzni, ki tudok állni magamért. Felismerem, amikor mást választok magam helyett. Még keresem a belső hangom a zajban, de úton vagyok, hogy egyre többször és egyre hangosabban halljam. Laci támogatásával új utakra léptem és haladok… Hálás vagyok érte!

Forstner Krisztina

Eredeti google vélemény itt olvasható: https://g.co/kgs/XNrNvQ

Hipnoterápia folytatása 1 hónappal az első találkozó után

Krisztina véleményéből kiderül, hogy több összetett régi programot futtat, aminek folyományában beleütközött egy újabb problémába.

Ennek ismertetését az engedélyével egy levelezésünkön keresztül mutatom be.

Három héttel a második találkozó után

Kedves Laci!

Második találkozásunk óta közel sem vagyok olyan rosszul, mint az első után. Akkor nagyon sok régi dolog kavarodott fel és húzott le…
Most “csak” van a fejemben egy hang, ami folyamatosan azt mondja, hogy úgysem fog sikerülni…
Ezt próbálom elhallgattatni. Nem mindig könnyű…
Mérlegre nem állok, mert nem akarom magam folyamatosan frusztrálni, mint sok éven át, de ma reggel megmértem magam, és egy kilóval vagyok kevesebb. A ruhákon úgyis érzem, hogy mi van velem.
Amit észrevettem változást:
– Simán ott hagyom a tányéron az ételt, ha úgy érzem már elég.
– Elment a szobatársam a munkahelyemen, aki egész nap evett mellettem. Ez nagyon jót tesz, mert tényleg semmit nem nassolok, reggelizem 8 körül és ebédelek délben. Otthon meg vacsora.
– Kiiktattam a szénhidrátot, amit folyamtosan vertek az utóbbi években a fejembe, hogy kell enni. Nekem meg láthatóan nem hiányzik.
– Bár tudom, hogy mindenféle módszerek szerint az az egészséges, ha felkelés után fél órával eszem, én továbbra is 5.40-kor kelek, és 8 körül eszem a munkahelyemen, mert nekem az esik jól.
– Nagyon figyelem a belső hangom, és azt eszem, ami jól esik. (Nyilván tudom, hogy mi az, ami egészséges, és azon belül.)
– Kevesebbet eszem.
– Nyilván anyagilag is jobb, de sehol nem eszem úgy, hogy beüljek, még egy kávét sem. Nagyon tudatosan van nálam mindig reggeli, ebéd, és ha későn megyek haza, uzsonna, vagy legalább egy fehérjeszelet, hogy ne vegyek meg semmi hülyeséget enni.
– Reggel hallgatom az evős hanganyagot, este a másikat. Még mindig van, hogy elalszom rajta, de a végén többször megébredek. Napközben nincs nyugalmas időm beépíteni.
– A “száraz november” mintájára én nem alkoholt nem iszom, mert azt amúgy is nagyon ritkán teszem, hanem nem facebookozom. Ez nagyon jót tesz. Sokkal koncentráltabb vagyok, nem visznek el hírek, nem frusztrálódom mások “szép élete” miatt. Többet vagyok a gondolataimban, magamban. Többet vagyok csendben. Ez most nagyon jót tesz.
– Lassabban eszem. Megfontoltabban. Eddig is figyeltem, hogy meg legyen terítve, gyertyát gyújtok, szalvétát teszek, de most még jobban odafigyelek erre.
Szóval, haladok…
Tényleg az nehéz, hogy türelmes legyek magammal, és legyen hitem abban, hogy ez csak rajtam múlik, senki nem tud kívülről segíteni, senki nem tudja kívülről, hogy nekem mi a jó.
Nagyon sokáig hittem, hogy kívülről valaki megmondja mit kell csinálni, enni, tenni és akkor az majd menni fog.
Ezt kell most átírnom.
Köszönöm a segítséged!
Kriszta

4 hónappal a második találkozó után

Kedves László!

Bocsánat, hogy csak most, sűrűek a napok nagyon…
Ősszel a két alkalmunk után eléggé megzuhantam, sok mindennek kellett átalakulnia, átformálódnia bennem…
A tesómmal eléggé meghúztam a határaimat, amit nagyon nehezen viselt.
A testemmel is nagyon rosszban voltam, nem ment semmi…
Január elején beszéltem a tesómmal, elmeséltem, hogy mire láttam rá a hipnoterápián veled. Most derült ki számomra, hogy ő egészen eddig nem hitte el, amit mondtam, hogy számára nem volt létjogosultsága az emlékbetöréseimnek.
Másnaptól kezdetét vette egy gyűlölet cunami felőle. Ahol az örökségünk egyenlőtlen megosztását kezdte követelni.
Nagyon kemény időszak volt.
Végül a lekötött pénzeim feloldva megvásároltam a szabadságom.
Azt hiszem ez volt az utolsó pont, ami a bántalmazó férfi energiát még képviselte az életemben, amit a családomban kaptam.
Most kezdek élni.
Szabadon.
Felújítottam a lakásom.
És bár mérlegre nem álltam, de fogyok. (Két lyukkal arrébb van a nadrágom szíja.)
Köszönöm a segítséged!
Azóta ajánlottalak többeknek.
Kriszta