Kisgyermek korom óta féltékenységgel küzdök, ami most, felnőtt koromban kihat a párkapcsolatomra, illetve a házasságomra és a családom mindennapi életére.
A probléma leküzdése érdekében már mindent kipróbáltam. Önterápia, pszichológus, beszélgetések a párommal, önbizalomfejlesztő önterápia. De egyik módszer sem segített. Sőt, rosszabbodott a helyzet. Egyre inkább függő lettem másoknak a véleményétől és szeretetétől.

A poszttraumás stressznek (PTSD) jól meghatározott gondolati mintái, valamint fizikai és érzelmi tünetei vannak. Néhány példa ezek közül:

A kényszeres körömrágást gyakran kisebb problémának fogják fel, de akik ezt a tevékenységet végzik azoknak a számára ez igenis egy pusztító szokás

Sok embernél az interjútól való félelem már az aktuális eseményről szerzett információval elkezdődik és akár hetekig is építkezhet nyomást gyakorolva.

Egyes felnőtteknek a rémálom gyakran megzavarja a nyugodt alvását, melynek eredménye szorongás és félelem az álomtól.

Férjhez menni, megnősülni egy szóval házasodni az nagy változás az életedben. Vannak akik ezt örömteli ünnepnek élik meg és vannak akik számára ez egy félelemmel, aggodalommal és szorongással teli állapot. Ez az úgynevezett „esküvői pánik” ami sokkal gyakoribb, mint az gondolnád.

Az alacsony önértékelés a leggyakoribb, széles körben elterjedt mondhatni, hogy társadalmi probléma, de ez nem ok, hogy elfogadd!

Amikor egy probléma eredménye szorongás akkor megjelenik a túlzott izzadás és ezt észlelve megjelenik egy újabb szorongás az izzadás miatt